… van egy nagyon csúnya nagy groteszk béka, rendszeresen elsétálok mellette. Az utcát így fel lehet osztani “békán-innen” és “békán-túl” részekre : ) Én a békán túl lakom.
Annyira csúnya, de idővel egész megszerettem, bár még nem próbáltam megcsókolni : D
Napfelkelte és Dunakanyar, elég szép így érkezni haza.
Ami a legnagyobb hatással van rám Berlinben, az a muzikalitás. Akkora a zenei élet, az elmúlt két hónapban szinte minden héten voltam koncerteken, de amit még jobban szeretek, azok a jam session estek, ilyenkor még nekem is megjön a kedvem, hogy újra elkezdjek zenélni tanulni. Legfőképp a balkán-gypsy-swing-jazz műfajok és kombinációik jellemzők : ) mondjuk ebben sok szerepet játszik az, hogy sok koncertre mentem a törökökkel : D
Shantel & Bucovina Club Orchestra: A koncertre az utolsó pillanatban sikerült beesnem a guestlisten, mivel Melike ismerte őket : D A csávó óriási showman, hihetetlen érzelmes figura, boldogítatta a népet, lejött énekelni és leültetett minket, később felhívott lányokat a színpadra, vizes dobon dobolt a népre, pezsgőt locsolt, körbeadta a házipálinkát a közönségnek, diskopartizani nyilvánkétszer, imádnivaló!
Anakronic Electro Orchestra: Francia őrült zenészek, klezmer, elektronikus dub, illetve drum’n’bass alappal keverve, klarinét, harmonika, gitár, electro csodálatos. A legszebb az egészben, hogy egyik szombat reggel a francia zenei ajánlómban fedeztem fel a zenekart, és az oldalukon az az info fogadott, hogy aznap este pont Berlinben játszanak, juppi, csodás véletlen egybeesés. (Általában úgy szokott lenni, az ember megnézi, mi van színpadon, és aztán utánajár a fellépőnek, hát ez pont fordítva történt.)
RotFront: Erről a Maxi szólt, a CS-s haverlány, mert megbeszéltük, hogy mindketten szeretjük a Rotfrontot és majd menjünk, ha fellépnek. A koncert kivételesen a Kaffee Burgerben volt, ahonnan debütált a csapat, akkor még rendben volt, hogy kis helyen játszottak, de most már annyira népszerűek lettek, hogy alig fértünk el. Itt az tetszett, hogy német-magyar-ukrán felállás a közönségben is visszaköszönt, a magyar soroknál a terem egyik felében, az orosz/ukrán részeknél meg a terem egy másik sarkában énekeltek.
SkaZka Orchestra: cuki berlini zenekar, többnyire oroszok, de igazából vegyes társaság, őket a Mikail ismerte : ) koncert a Badehausban, kicsit betegen, de azért elmentünk, és abszolúte érdemes volt, egészen dilis zenét játszanak. (skazka = mese (oroszul) : )
A legkedvesebb zenei élmény viszont mégis az, amikor a Mikail fellépett a zenekarával nagyon kicsi bárban balkán zenét játszottak, ami aztán átváltott egy jam sessionbe. A hely teli volt ismerőssel, és aki akart, az becsatlakozott. A törökök énekeltek hozzá, amikor ismerték a dalt, páran doboltunk vagy tapsoltunk hozzá, jó kis közösségi zenei élmény.
Vége az egyetemnek, legalább is a szorgalmi időszaknak, így a szokásos csütörtököknek is, ami a legkedvesebb napom volt. A reggeli és a délutáni szeminárium között volt 4 óra szabadidőm, amire kialakult egy kedves kis szokásunk. hogy az antropológiáról Melikével, Francescoval felmegyünk a harmadikra a Pi Cafe-ba, a hely, ahova be szokott sütni a nap, a hely, aminek van terasza az egyetem tetején, a hely, ahol mindig megszólal valakinek a kedvenc zenéje. Itt elfogyasztunk egy kávét sütivel, cigiszünet a teraszon, utána meg néha-néha backgammon, fotelben tanulás, olvasás. Egy pár csütörtök után már kialakult egy törzs-közönség, és egy idő után már ismerős arcokkal laktuk be a tetőteraszos nappalit : )
Asszem ezek a csütörtökök fognak hiányozni a legjobban az egyetemről.
Most inkább képekhez van kedvem.
és igen. nagyon régi, ócska ablakom van…
