Sokan mondták, meg én is gondolkodtam rajta, hogy a blogon csupa jó dolog van, ami azért van, mert csak a jó dolgokról írtam, a rosszakról minek írjak, nem érdekes, pedig az is ugyanúgy része az itt létemnek, így teljes a kép. Mondjuk olyankor nem is gyűltek nagyon a bejegyzések.

Mert hogy a tél nagyon nem volt jó sajnos. Így utólag jobb is írni róla, mert már elmúlt, de eléggé nehéz volt átvészelni. Miután januárban visszatértem a családi és baráti otthon melegéből, pár napig még tartották bennem a pozitív energiákat a Virágék, amikor meglátogattak szilveszterre. Aztán átköltöztem és szomorúan tapasztaltam, hogy ebben a lakásban mindenki külön éli a kis életét, az egész a kollégiumi élet és az 512 teljes ellentéte, a tetejébe tél volt, szürke, hideg, fúj, és eléggé elvesztettem a lelkesedésemet, ezek nem voltak boldog berlini idők.

Pedig közben meglátogatott Marta és Martina a táborból, velük alterturistáskodtunk nekem már megszokott helyeken, akkor az feldobott. Voltam sok koncerten, Sárival meg Gergővel tartottunk magyar estet a többieknek, az egyik legjobb élmény pedig a prenzlauerbergi túra volt, nemsokára meg is írom, mi mindent tudtam meg a városrészről.