Elmentünk a Tachelesbe, nagyon tipikus hely lett, elözönlik a turisták, de ennek ellenére, illetve ezzel együtt eléggé érdekesnek tartottam ahhoz, hogy tényleg odamenjek és megnézzem. Az egész épület eszméletlenül intenzív a szó minden értelmében. Tele van fújva, ragasztva, festve, mindenütt a graffiti meg a street-art, olyan mennyiségben, hogy már képtelenség befogadni.

A négy emeleten több atelier-műteremben is dolgoznak művészek, ahova be lehet tekinteni, és megcsodálni őket alkotás közben. Érdekes volt nagyon, hogy mindegyiknek nagyon más műfaj fekszik és mindegyik teremből különféle zene szólt – egy fehérorosz gyerek metálra festett, volt ahol finom zongorajáték hallatszott, máshol indai zene szólt szitáron, vagy goa.

A Tacheles körül amúgy folytin zajlik a felhajtás, állandóan be akarják záratni és folyamatosan gyűjtik az aláírásokat a petícióért, hogy megmentsék, hogy működhessen továbbra is. Ugyanis a város közepén fekszik az Oranienburgstrassén, ami szinte a Mitte közepe, közel a múzeumokhoz meg a kormányzati negyedhez, úgyhogy eléggé értékes a telek, amin a művészközpont áll. Meg akarják venni a telket, hogy hotelt építhessenek, kicsit hasonlít a történet a Tűzraktérre, de ez a harc már évek óta tart. Igazából a városvezetés is nagy dilemmában van, mivel Berlinnek ez a lepukkant-streetart-squat oldala adja a szexi karakterét, és akkor ezt elveszítené.