Az utóbbi héten háromszor is voltam különböző vacsorán, nehéz összehasonlítani őket, mert mind nagyon más volt, és mind más miatt volt maradandó, de talán mégicsak a török vacsora volt a kedvencem.
1. Török vacsora Melikénél, a török barátnémnál, aki 3percre lakik tőlem, szintén Südstern a kedvenc állomása : ) Az estét a Raki fényében szervezték, ahhoz körítették a vacsorát, amihez nagyon kitettek magukért, tele volt az egész asztal mindenféle török finomsággal, több órán keresztül készültek rá. Volt yogurtos főtt lilakáposzta, humusz, paradicsomos bulgur, fetával töltött paprika, saját burgakosz és méég sokféle saláta, amit nem tudok nevén nevezni. Emellé meg még mi is vittünk salátákat. Utána még előadásban is volt részünk, és játszottak nekünk török zenét: Mikail a harmonikáján zenélt (elnyerte a MikMik művésznevet : ) és mellé énekelt Melike, nagyon jó hangulata volt az egésznek. Voltunk vagy 12-en, majdnem mindenkit ismertem, török, olasz, francia, portugál, német, magyar találkozó antropológusok, szociológusok, művészek, zenészek között, nagyon jó kis társaságban, kedves családias hangulat volt nagyon. Utána meg átmentünk a Helvéciába a vasárnaponként állandó görög koncertre, ahol még további ismerősök csapódtak, végre igazi belsős társasági élményem volt : )
2. Olasz vacsora Francescánál, Gugliemo és Chiara és még sok sok olasz és spanyol társaságában, én voltam egyedül, aki se nem olasz, vagy spanyol lett volna. A vacsora szereplői örök klasszikusok voltak: pasta paradicsomszósszal, pasta besamellel, pasta mindennel, pizza, tiramisu, nyilván olyanok, amiket viszonylag egyszerű elkészíteni. 14-en körbeültünk egy nagy asztalt, és végre megtapasztaltam az igazi olasz vacsora hangulatot, amikor tényleg megadják az időt az étkezésnek, és egy óráig biztos nem áll fel senki az asztaltól, és megy a diskurálás ezerrel (discorso! discorso! beszédet! : )
3. Karácsonyi, utazás előtti vacsora otthon, lakótársakkal. Végre sikerült mindenkinek egy időben otthon lenni, és összehozni egy vacsorát közösen. Együtt főztünk, mindenki készített egy fogást, előételnek tapas volt salátával, főételnek spenótos krémes rakott krumpli, desszertnek pedig fahéjas zabos almás süti. Örültem, hogy mielőtt hazamentem együtt tudtunk lenni mind a hatan.