Három hét vándorlás és hét szálláshely után van szobám Berlinben, éljen éljen! Itt vagyok Kreuzköllnben a Hasenheidén a Volkspark mellett, ahol a lámák laknak és napos időben meg pucér férfiak fekszenek a fűben – nőket nem láttam.

A lakás hihetetlen nagy és kaotikus, hatan lakunk, a csapat nemzetközi: három német fiú, egy olasz és egy francia lány meg én. Túl sokat még nem tudok róluk, de pár alapinfo: Max, német fiú Brémából, politológia-földrajz hallgató, mellette dj-zik, és jó sapkája van. Dario, német-kínai szakos, volt Pekingben félévet. David, korábban társadalmi tanulmányokat tanult, most meg műszakira jár. Laura, angol-német szakos Trentoból, főleg fordít meg tolmácsol, capoeirára jár és rengeteget tud beszélni, be nem áll a szája. Nadje, a francia lány dolgozik, keveset van itthon, akkor meg a telefonon lóg. Amúgy mindenki nagyon kedves, jófej és mosolygós, és kifejezetten tetszik, hogy a többség érdeklődik a társadalmi témák iránt – hupsz, egy csöppet elfogult vagyok : ) persze még nem ismerjük nagyon egymást, de majd a hétvégén kimozdulunk alzusammen.

Egy lány szobáját kaptam meg, aki most elutazott Dél-Ázsiába két hónapra, addig lehetek egyenlőre, de állítólag meg lehet oldani, hogy tovább is lehessek, nade két hónap rengeteg!

Képek a szobáról hamarosan!