Olyan hipergyors volt az út haza, mintha fénysebességgel jöttem volna, el vagyok szokva ettől a módtól. Főleg, hogy a reptéren összefutottam Francescoval egy olasz jóbarátommal, neki is ugyanakkor ment a gépe Milánóba, szóval még a türelmetlen repülőre várás is kimaradt, így aztán meg röpke másfél óra alatt hipphopp, már haza is értem Budapestre Berlinből. Eléggé nehéz volt felfognom, hogy ennyi volt az egész és hogy megérkeztem, itthon vagyok.