Újra Berlinben, vagyis Neuköllnben. Most kifejezetten Neuköllnre, még kifejezettebben a Weserstrasse-ra koncentrálok, fölveszem a kutató-detektív kabátomat, feltűröm a gallérom, felcsapom a sapkámat, kis notesszel a kezemben járkálok, a kapualjban megállok, lejegyzetelem a jeleket amiket megfigyelek, kattintok egyet-kettőt, s miután továbbindulok, a lépteim mögött felkapja a szél a járdára hullt sárga faleveleket. A nyomozás alatt mellettem kísér társam, Watson ööö Laura, és kiegészít, ha valami érdekeset talál.
Szóval valami ilyesmi. Megpróbálom felgöngyölíteni a történetet, hogy miért is lett ez a környék annyira felkapott, mi indította el a változásokat, milyen változásokról lehet beszélni, vajon ez akkor a csúnya dzs betűvel kezdődő folyamat-e, hogyan is lehet megérteni az itteni történéseket.
Úgyhogy járom az utcát, megfigyelek és interjúkat készítek a helyeken: kávézókban, bárokban, kocsmákban, boltokban, és az elmondottak alapján megpróbálom összetenni a kirakós darabjait, kapcsolatokat vonni és meglátni a képet. Lehet, hogy  mindenhol ugyanazt a választ fogom kapni és az egész teljesen szimpla, és csupán anyagi magyarázatai vannak, hogy idejöttek az emberek, hát akkor ez derül ki. Remélem azért árnyaltabb a helyzet.
Egyenlőre a nap eseményeit és szereplőit mutatom be, a teljes képről majd a végén húzom le leplet, amikor már nekem is összeállt.