Otthon nem igazán szoktam a tömegközlekedést használni, főleg nem a metrót, elég kis területen mozgok, gyalog meg biciklivel simán elvagyok. Itt viszont elég gyakran szállok metróra, hamár a diákhoz (ingyen) tömegközlekedés jár, különben is nagyok a távolságok, és télen is jól jött. Valószínűleg ezért is élem meg nagyobb élménynek az itteni U-bahn utazásokat, és tartom nélkülözhetetlen részének a nagyvárosnak, számomra a metró és a metrón lévő elidegenült egyének tömege jelzi a leginkább, hogy egy nagyvárosban járok.
A nagy távolságokat jól jelzi, hogy sokan elmélyednek a könyvükbe, zenét nem is hallgatnak sokan, inkább olvasnak. Én is kiolvastam már egy-két könyvet úgy, hogy kizárólag a metrón nyitottam ki.Gyakran felszállnak utcazenészek a metróra, egy-két állomáson át játszanak valamit, aztán körbejárnak egy kalappal vagy pohárral egy kis támogatásért. Az esetek többségében szintialapra fújja pár trombitás,vagy szaxofonos alapdalokkal, a hit the road jack, vagy a keresztapa dallamára, vagy mulatós dalokat fújnak, elég gagyik, ezeket könnyen meg lehet unni egy idő után. Az utasok pedig hihetetlen közönbös arcot vágnak, ami szerintem még mindig jobb, mintha fintorognának, ha nem tetszik. De volt pár alkalom amikor vicces zenészek szállnak fel, akkor tényleg kicsalnak pár őszinte mosolyt : )
Az éjszakai metrózást nagyon szeretem, az teljesen ellentéte a nappali utazásoknak. Olyankor mindenféle emberekkel lehet találkozni és beszélgetni, mindenki megy buliba, vagy buliból haza, hangos az egész kocsi, és tele van élettel. Olyan is volt, hogy egyedül mentem haza este az U-bahnon, és összenéztünk egy zenéthallgató nagyfejhallgatós szemüveges figurával és összemosolyogtunk a szitun, h kb csak mi megyünk egyedül haza, meg a fura spanyolokon. Valamiért ez a személyes pillanat tökre megmaradt. Szeretem az U-bahn életet, de nyilván csak azért értékelem ennyire, mert otthon nem nem szokásom metrózni.
Annyira megörökíteném néha a metrós jeleneteket meg népeket, de sajnos a metrón fényképezés nem igazán fekszik, mert nem tudom feltűnésmentesen csinálni, hát nem éppen egy szociofotósnak születtem, maradnak az állomások meg a sárgálló metrókocsik.