Vége az egyetemnek, legalább is a szorgalmi időszaknak, így a szokásos csütörtököknek is, ami a legkedvesebb napom volt. A reggeli és a délutáni szeminárium között volt 4 óra szabadidőm, amire kialakult egy kedves kis szokásunk. hogy az antropológiáról Melikével, Francescoval felmegyünk a harmadikra a Pi Cafe-ba, a hely, ahova be szokott sütni a nap, a hely, aminek van terasza az egyetem tetején, a hely, ahol mindig megszólal valakinek a kedvenc zenéje. Itt elfogyasztunk egy kávét sütivel, cigiszünet a teraszon, utána meg néha-néha backgammon, fotelben tanulás, olvasás. Egy pár csütörtök után már kialakult egy törzs-közönség, és egy idő után már ismerős arcokkal laktuk be a tetőteraszos nappalit : )
Asszem ezek a csütörtökök fognak hiányozni a legjobban az egyetemről.