folytköv az egyetemről:

Tanulmányok

A harmadik helyet végül az antropológia tanszék nyerte el, ott vettem fel a harmadik szemináriumot, ami az Anthropology of Inequality, Stigma and Resistance címet viseli. Szintén fiatal, lelkes PhD-s tanár tartja, egy cseh figura csupa érdeklődéssel és nyitottsággal a diákokkal szemben. Az óra hihetetlen interaktív, nemetközi arcokkal, mindenki részt vesz és motivált, viták zajlanak, végre kezdem megízlelni milyen lehet “igazi egyetemistának” lenni : )

Az egyetemi campus

Az egyetem kint van a város szélén, együtt van az összes kar, tanszék, intézet, irodák, könyvtárak, az egész campus egy kisebb falut alkot Dahlemben. A U3 két állomása között terül el, a reggeli metrók így állandóan tele vannak, és rengetegen futunk együtt az átszálláskor, hogy elérjük a csatlakozást. Eleinte persze eléggé nehéz volt kiigazodni, mivel szét vannak szórva a egyetemi karok, és három különböző tanszékeire járok, jó sokat lehet bóklászni az utcákon, amúgy persze ki van táblázva minden.

Amit nagyon élvezek, hogy tele van az egyetem közösségi terekkel : ) Először is ott a menza, óriási étkezővel. Mellesleg két menza van, külön van még vegetáriánus menza. A kedvenceim a diákok által üzemeltetett kis kávézók. Már írtam a Rotes Caféról, de annak külön épülete van. Viszont az egyetem épületein belül is vannak kedves kis kávézó-pihenőhelyek, amit az asfa működtet (helyi diákképviseleti szervezet), ezeket kisebb termekből alakították ki, és a legjobb, hogy tartozik mellé még egy terasz is!! Az egész egyetem annyira élhető ezekkel a barátságos, családi közösségi terekkel, igazán élvezet bent lenni. Nincs meg az az érzés, hogy csak azért vagyok az egyetemen, hogy bemenjek az órára, aztán haza, hanem ennél sokkal többet kínál a campus, egy hely, ami abszolút a diákoknak van, ahol együtt lehet lenni, enni, társalogni, élni.

Rengeteg freiluft placc van a szabad ég alatt, theaterhof dombbal, padokkal, udvarok, parkok, nyáron biztosan mindenki kint fekszik a füvön. Sokan mondják, hogy tavasszal kellett volna jönnöm, de igazából örülök, hogy ősszel vagyok itt, mert régen élveztem ennyire az őszt, mindenhol fák vannak, és minden színes.