Most csináltam ilyet először, nem kis feladat volt mindezt nem a saját anyanyelvemen, nem a saját országomban, saját városomban elvégezni. Azt hiszem ez volt a legnehezebb, a nyelv és a kommunikáció. Nem tudom, hogy azért nem sikeredtek kommunikatívabbra a beszélgetések, mert nem tudtam én sem a szavaimmal jobban hatni, vagy talán mert kulturális adottság a szűkszavúság és a lényegre törő válaszadás, netalán személyenként eltérő.

Nehéz volt még a személyesség kérdése. Egyrészt, hogy időszűkében meg nyelvtudás hiányában nem tudtam eléggé személyes helyzetet teremteni, elnyerni a bizalmukat, jobban belemenni és mélyebb interjút készíteni, hogy megismerjem őket és többet megtudjak, illetve én meg személyesen vettem azt, hogy ha ridegek és barátságtalanok. Pedig nyilván nem, csak kutatási alanynak nem szeretnek lenni az emberek. Az elején nehéz volt belátni és tudatosítani, hogy el kell választanom a saját személyemet a kutató személyétől, ez alatt a pár nap alatt nem avatkozom olyan szinten bele az életükbe, ez most nem egy hosszútávú antropológiai résztvevő megfigyelés esete volt.

Most tényleg megtapasztaltam a kutatás és az emberi etika között fennálló ellentmondásokat. Így például a beszélgetés rögzítése is problémát okozott, a végén egyre kevésbé vettem elő a diktafont, mert attól tartottam, hogy akkor még kevésbé lesznek közlékenyek. A végén már szinte mindent németül, és az emlékezetemre hagyva interjúztam, megnehezítve a saját magam helyzetét a leginkább.

Közben pedig szépen lassan pukkantak szét a multikulti szivárványszínben pompázó buborékjai, amikben annyira hittem, és szembesültem a nagyvárosi élet valóságával. S ez egyszerre volt valahol szomorú és közben szellemileg felpörgető, hogy közelebb kerültem valamihez, ami talán a valóság.

Összességében jó tapasztalat volt, személyesen emberileg és tudományosan is. A rengeteg társas ingerből mind tanultam valamit róluk, a kapcsolataikról, a negyedről, és hogy mindez rám milyen hatást vált ki. A sok féle ember között, akikkel találkoztam ugyan voltak undok, közönyös, rideg személyek, de voltak köztük barátságosak, mosolygósak, akik még jó kedvre is derítettek.